Köszöntök minden olvasót és véletlen ide tévedt személyt! Ez egy próba jellegű írás, így a kritikánál kérlek próbáljatok építő jelleggel kommentálni. Nincs tulajdonomban semmilyen jogdíj!

Sokszor gondolkodtam az életben, hogy mennyire gyűlölőm azt a monotonitást, amibe beleszülettem. Egyél, dolgozz, aludj, ismétlés. Nincsenek barátok, csak ismerősök. A család elhidegült annyira, hogy még csak ugyan abban a szobában sem akarok lenni, mint a többiek. Nem vágyok semmire, ami társaságot igényelne, csak én és az internet. Talán paradoxon?

Az életem nem volt semmi, amit szerettem volna. Semmi, amit tehettem volna a dolgok javítására.

Remény és álmok nélkül nem voltam több, mint egy megkeseredett ember, aki gondolkodás nélkül elvette volna a másik ember életét. Nem pszichopata vagy szociopata voltam. Egyszerűen apatikus.

Vagy talán csak egyszerűen szartam bele az egészbe?

Nem voltam szegény, de nem voltam még távolról sem jó módú. Bár hónapról hónapra éltem tudtam félre rakni egy kis pénzt, ami nem sok volt. Éljen a 21. század.

Aztán az életem megváltozott. Azt hittem egy álom, de kiderült, hogy nem. Nem tudom, hogy meghaltam-e vagy valami véletlenszerű mindenható lény döntött úgy, hogy szarik és kuncog.

Aranyozott betűkkel és díszes grafikával hirdette magát: YGGDRASIL.

Amint észrevettem a kisebb kiegészítő szöveget sikerült felhorkantanom. DMMO-RPG.

Belekerültem egy anime valóságba. Ha ha ha.

Egy anime, aminek a címe megegyezik a főszereplő kasztjával.

Rábökve a feliratra megjelent előttem 3 választási lehetőség.

Ember.

Félember.

Heteromorf.

Bosszantó lenne, ha nem a harmadik választás lenne, igaz?

Most pedig az alfajok…

Több mint 100 különféle faj, melynek a fele undorító. Van itt véletlenszerű választás gomb?

Ah, meg van! Lássuk csak… Alicorn?

Ránézésre ez egy Pegasus és unikornis szerelemgyereke a szombat reggeli rajzfilmből. Ennek használata irónia lenne, vagy karma?

Vakítóan fehér bunda, szőr… akármi. Háromféle világos kék árnyalatú sörény és farok. Talán animációs hiba, de mind a sörény és farok hullámzik és csillog. Beütés lenne a Twilight trilógia alkotóitől?

A szeme halvány zöld, ami kissé elüt a többitől, így megváltoztattam lilára és a pupilla alakját pedig kerekről hatszögre. Most pedig a név.

Rövid szenvedés után, de végül is meg van. Enigma Equinox.

Amikor mentálisan megböktem az indítás ikont olyan érzésem támadt, hogy elfelejtettem valamit.

Muspelheim kiindulási helynek jó ötletnek tűnt. Nem tudtam, hogy melyik világ volt az optimális kezdet, csak tippeltem. Lássuk!

Első ránézésre azt mondanám nem ide küldenék senkit sem nyaralni, csak meghalni. Vagy eltemetni? Egy kibaszott temetőben voltam.

A látómezőmben jobb felső sarokban volt az idő. Felül, középen a helyszín (Muspelheim indulási pont). Balra felül egy szövegdobozban fentről lefelé: a nevem, szintem, élet vörös és mana zöld jelzőcsík. Bal alsó sarokban újabb szövegdobozban a menü, chat, események és rendszer fülek. Végül jobb alsó sarokban a térkép, mely nem mutatott több adatot a látó távolságomnál. Próbálgatva mentálisan megböktem a rendszert és az órát kibővítettem egy dátum kijelzővel, illetve az élet és mana csíkra generáltam számokat, ami segítségével könnyen leolvashatóvá tette az értékeket. Az értékek megerősítették, hogy az erőm és az életem vetekszik a lepkefinggal. Nem volt túl nagy meglepetés mivel a szintem szimplán 1-es volt. Ha jól emlékszem az anime alapján a játékot 2126 környékén adták ki, ami megegyezik azzal, amit látok. Nevetséges módon április elseje van, hogy érezzek valamit, ami bizonyára nincs is ott.

Nagyot sóhajtva útnak indultam amerre a patám vitt. Kis áldásnak tekintettem, hogy a végtagjaim rendelkeznek az ismeretlen izommemóriával és szokatlannak éreztem a vállamból induló, majd az oldalam mentén nyugvó, szárnyakat. Néhány próbacsapás és enyhe emelkedés után inkább a szilárd talajnál maradtam. A sírok között sétálva láttam néhány lényt, melyet csak egy anya tudna szeretni. Ritka rusnyák voltak, de legalább velem megegyező szintűek.

„Rendben anyaszomorítók! Kezdődjön az őrült tánc!"

Hetekkel később, vagy már másfél hónapja? Inkább menjünk az utóbbival. Kiderült, hogy szintezés kibaszottúl nehéz és idegőrlő. Az első tízszint néhány nap alatt megvolt így átléptem az Alicorn faji osztályból a Nagyobb Alicorn faji osztályba, de onnantól kezdve jött a neheze. A szintlépéshez összegyűjtött tapasztalatipont követelmény nevetséges volt! Kétszer annyi, mint az előző szint! Röhej!

Voltak pozitív mellékhatásai is.

Legjobban egy hernyóra hasonlítottam az alap faji osztályozásnál. Három részből állt, melyeknél egyik nagyobb rémálom, mint az előző.

Az Alicorn első állapotában csak sebességem és minimális ellenállásom volt a közepes varázs teljesítménnyel karöltve. Nem gyenge, de nem is erős. Sok kreativitás volt szükséges a túléléshez. Amikor azt mondtam, hogy túlélés szó szerint gondoltam.

A SEBZÉSEK KURVÁRA FÁJNAK!

Nem merem kipróbálni mi lenne, ha meghalnék. Kétlem, hogy csak annyi lenne: Kinyírtátok Kennyt! Ti szemetek!

A Nagyobb Alicorn [Higher Alicorn] képében képes voltam már varázslatos fegyvereket használni és elkezdett növekedni a fizikai erőm is. A lovak rúgnak. Nagyot.

Ez a fajiszint is csak tízszintet vett fel, de mivel vele párhuzamosan húztam egy munkásosztályt is csak harmincas szinten fejeztem be a „báb" állapotot.

A munkásosztály, amit felvettem a Harcos [Fighter] osztály amire szükségem volt, hogy fel tudjam magam fegyverezni. Az alabárd veszélyes, ha tudod, hogyan kell forgatni.

Hogyan is használ egy ló fegyvert? A patájában vagy a szájában tartva? Lehet. Én részben egy egyszarvú voltam. Ergo varázslat. Vagyis telekinézissel lebegtettem miközben egyszerre küldtem a mágikus áldás az ellenfelem felé. Ki a menő, ha nem én?

A pillangó állapot lenne a [Celestial Alicorn] vagy Mennyei Alicorn. Kedvem támadt leütni egy papot, amikor megtudtam a nevét. Még mindig, pedig végig vittem. Annyira varázslatos vagyok, hogy csodálkozom a takony nem világít az orromban. Repülök ameddig csak akarok. Gyors vagyok és mozgékony mind a földön, mind a levegőben. Az egyetlen, ami lefelé húz az a védekezés a fizikai támadások ellen. A tíz szinttel alattam lévőket megérzem. A velem azonos szintűek lekapják az életem több mint felét.

Következőnek felvettem a Páncélozott Mágus [Armored Mage] munkásosztályt, hogy a hiányosságaimat próbáljam jobb páncélzattal javítani, de az eddigi két pontom nem sokat ér. A könnyű láncing nem sok, de több, mint a semmi.

Jelenleg a 42. szint végét kezdtem taposni, de ez még mindig kevés. Kilépve a városból, mely egyben semleges zóna is megjelöltem a térképen a legközelebbi börtönt és felkészültem a következő csatámra. Bosszantó, hogy etetni kell magamat. Nem vagyok fizikailag éhes, csak egy csík, ami jelzi, hogy kell üzemanyag. Gyomor tele, gyógyító főzetek tele, fegyver és páncél frissen javítva a kovácsnál. Szomorú, hogy a fegyverem is nem több azoknál az eldobott tételeknél, amit a legutóbbi szörny dobott el. Örökség [Legacy] osztály, tisztességes, de nem ez a legjobb odakint. Az adat kristályokból kevés van. A minőségi adatkristályok ritkák, mint a fehér holló. Egyéb piperecikkek, mint a gyógyító főzet, valamilyen étel és alacsonyabb osztályú tárgyak nem gond. De nyers adat kristály ritka.

Merengve néztem egy vicces külsejű dombot, amiben felfedezni véltem Bud Spencer arcát, de lehet, hogy csak képzelődtem. Ösztönszerűen megpördítve az alabárdomat félbe vágtam egy Mantikórt, ami balról próbált támadni, csak azt felejtette el, hogy maradjon csendben. A vérfarkas jobbról egy sárkány villám varázslat áldozata lett, míg a harmadik, ami egy démon volt megtapasztalta milyen, ha egyszerre két patával rúgják meg. A pénz és a többi eldobott tétel leltározása után sztoikus kedvvel folytattam utamat. Repülhettem volna, de szükségem volt minden egyes tapasztalati pontra, amihez csak hozzáférhettem. Néhány órával és sok hullával később elértem a börtönt.

Szerencsére sikerült szintet is lépnem, így 43-as szinttel már a 7.-szintű varázslatok is rendelkezésemre álltak. Hmm. Sárkány-láncvillám. Nem rossz kezdésnek. Láthatatlanság varázslat leadva irány a mészárlás!

A börtön bejáratához érve kezdtem előkészíteni a fegyveremet, de úgy néz ki, hogy már kissé megelőztek. Igaz, hogy túl léptek a bejáraton, de még csak az első terem látótávolságán belül voltak. Ketten voltak csupán, de több mint látszott rajtuk, hogy kezdők.

Az egyikük sárga Nephilim kinézetű kardforgató, míg a másik egy tőrt szorongató Gólem. Az ellenfeleiket elnézegetve látszott, hogy a csatlósok alig gyengébbek, mint ők és még a kisebb főnökökről nem is beszéltem. Ha még közvetlenül a nagy főnöknek mennek neki egy paródia lenne.

„Ken-ya, azt hiszem ezt megszívtuk!" Szólt a kardforgató.

„Úgy fest Take-yan." Értett egyet a gólem. „Bosszantó, mint a fene, pedig jó ötletnek tűnt."

„Ezzel vitatkoznék!" Visított, ahogy próbált leszúrni egy túl méretezett csótányt.

[Lightning Shockwave!] Úgy döntöttem ideje beavatkozni. A varázslatok kiabálása csak arra volt jó, hogy a szövetséges tudja, hogy mire készül a társa. A néma varázslás hasznos, ha még nem fedeztek fel és az ellenfeled ne tudjon időben támadni. Könnyű lett volna hagyni őket meghalni, de inkább élőpajzsnak használnám őket, amikor szükségem lenne rájuk. A mágia célzása, mely területre hat trükkős, de nem túl nehéz. Az igazi trükk az, ha úgy próbáljuk a célzást, hogy a szövetséges közvetlen közelében lévő ellenséget sértse meg a szövetséges sebzése nélkül.

Ahol eddig két bolond próbált életben maradni a bogár alapú támadókkal szemben, most két bolond áll figyelve a pusztítás maradványait.

„Nem ti vagytok a legélesebb kés a késtartóban ugye?" Kérdeztem tőlük, ahogy véget vettem a láthatatlanságnak.

„Take-yan egy póni!" Jött a gólem kislányosan magas hangon. A kard forgató csak megbökte, hogy viselkedjen.

„Ezzel a tézis bizonyítást nyert." Bukott ki belőlem a száraz szarkazmus.

„Elnézést a barátomért." Szabadkozott a kardforgató. „Túl energikus a váratlan és… szokatlan dolgok látásakor." Intett felém.

Nagyon szomorú, ha ilyen hatást váltok ki másokból, amikor a szörnyek közül van itt olyan is, ami Lovecraft lényeinek adnak rémálmokat.

„A nevem Takemikazuchi Harcos." Mutatkozott be a Nephilim.

„Nishikienrai vagyok. Örvendek!" Hajolt meg a késforgató. „Köszönöm, hogy megmentettél minket."

Gyorsan felismertem, hogy a két dilis nem csak az általam csatlakozásra kívánt cég tagjainak a nevei közül való, hanem maguk az alapító cég közül voltak. Micsoda szerencse! És balszerencse, mert így az élőpajzs hadművelet nem alkalmazható.

„Enigma Equinox." Bólintottam elismerve a derékszögbe lévő meghajlást.

„Enigma-san, ha nem vagyok túl tolakodó mi vagy te?" Kérdezte a kardforgató.

„Alicorn." Jelentettem ki szárazon, ahogy felnéztem rá.

Nem volt vicc. A kürtőmet leszámítva nagyjából 150cm magas vagyok. Ha kisebb lennék törpének néznének. Bár jelenleg akár egy törpe hátasának is beillek. A póni beszólás bosszantóan pontos volt.

„Huh." Bólintott a gólem.

„Megmondanátok, hogy miért is vagytok itt?" Intettem egy szárnnyal.

„Hogy kifosszuk a börtönt?"

„Azt a börtönt, mely minimum 38-as szintű csapatot igényel és ti ketten tippem szerint 25-ös szint körül vagytok?" Vettem elő a hülye gyereknek fenntartott beszéd stílust.

„Valójában 27, és nemsokára szintet lépünk." Jegyezte meg a harcos. „Kissé türelmetlenek voltunk és kipróbáltuk a szerencsénket."

Felvontam a szemöldökömet. „Kissé?"

„Jól van! Nagyon türelmetlenek voltunk!"

„Enigma-san, ha nem túl nagy kérés csatlakozna hozzánk?" Nishikienrai morfondírozott. „Erősebb vagy nálunk és segíthetnénk a kisebb szörnyeknél, míg te a főnökökkel foglalkozol. Kételem, hogy sok dolog lenne, amit eldobnának és használni tudnánk. Inkább a tapasztalatipont és az arany a fontos számunkra lehetőség szerint újjáéledés nélkül."

„Nincs ellenemre." Pillantottam a démonra.

„Bolond lennék nem egyetérteni." Forgatta meg a pengéjét.

„Mégis bolond voltál, hogy csak ketten léptetek be ide túl gyenge és felkészületlen állapotban." Mentálisan kifejtettem, ahogy elfogadtam a barát és a csapat meghívókat. Világos volt, hogy volt tippük a gondolataimról, de bölcsen nem kommentálták.

Tovább haladva szobáról szobára fokozatosan öltük a lényeket. Ahol nem volt hirtelen erősebb lény ott az ágyútakarmányt segítettem írtani. Nem volt könnyű, de nehezebb lett volna, ha nem hárman lennénk. A végső főnökkel még nekem is meggyűlt a bajom. Egy gigászi imádkozósáska. Kis csavarral.

Két pár penge végtag, melyet igazán jól tudott használni, viszont engem sem kellett nagyon félteni. Az alabárddal kitudtam védeni a támadásokat, hogy saját támadást indítok. Amit nem tudtam kivédeni, azt repüléssel elkerültem. Eléggé patthelyzet lenne, ha közben még nem tudnék mágiát is leadni, de a sáska fájdalmas kiáltozását hallgatva tudtam. Amint a sáska kilehelte a lelkét a csapattársaim ujjongtak.

„Immár 32. szinten vagyunk, Take-yan!"

„Látom, nem kell ordítani!"

Míg ők elvoltak foglalva én inkább a nyereményt fésültem át. Amit találtam enyhén szólva megdöbbentett. Csupán egyetlen fegyver volt az arany, adatkristályok és főzetek mellett. De még milyen fegyver!

Gratulálunk! Elsőként sikerült kitisztítani a börtönt kevesebb mint hat tagú csapattal megnyerte a Világtárgyat [Celestial Axe]!

Olyan érzésem volt, hogy valaki odafent gurul a röhögéstől, de nem érdekelt. Fejsze volt a nevében, de ez számomra akkor is egy alabárd! Szépen ívelt penge, a tetején két kisebb egyenes penge, melyeknek csak az egymástól ellentétes oldala tartalmaz pengeélt, de még így is gyönyörű. A nyél része, mely hosszúságra, csak alabárdhoz illik. Fémes markolat volt középen és a nyél végén is ugyan azzal az enyhén halványkék-fehér színnel, mint maga a pengék. Ezt tényleg nekem találták ki.

[All Appraisal Magic Item.]Magamban mormoltam a varázslatot.

[Celestial Axe]

Világtárgy

A Celestial Axe 150% bónuszt ad a fizikai támadás statisztika számára, 100% bónuszt ad a fizikai védekezés statisztika számára, 50% bónuszt ad a mágikus támadás statisztika számára, 25% bónuszt ad a mágikus védekezés statisztika számára, 10% bónuszt ad a mozgékonyság statisztika számára.

Tulajdonos: Enigma Equinox

A szemem sarkából gyors pillantást vetettem a 2 dilisre. Mindketten a kincshalmot szántották érdekességek után kutatva, így szemmel követhetetlen mozdulattal elrejtettem a fegyveremet a leltárba.

A balfelső sarokba felpillantva láttam, hogy immár 45. szinten vagyok. Három extra szint és egy világtétel? Ez egy jó nap. Csak azt kívánom, hogy ennél rosszabb sose legyen. Még mindig bilibe lóg a kezem… patám.

„Enigma-san te nem jössz válogatni?" Kérdezte Warrior.

„Megyek." Nem volt túl sok, amire szükségem volt. Beértem az arany harmadával és egy adatkristállyal.

„Biztos, hogy nincs szükség többre?"

„A készleteimhez alig nyúltam és inkább többet ér nekem a kristály és az arany." Integettem könnyedén a szárnyammal. „Most mihez fogtok kezdeni?"

A gólem lepillantva a fegyvereikre felmordult. „Irány a legközelebbi város az első kovács számára." Rám nézve folytatta. „Ha még nincs más dolgod utána folytathatnánk a csapatmunkát."

„Benne vagyok."

Legyen elég annyi, hogy az nap még két másik börtönt pucoltunk ki. Fejlődtem, gazdagodtam egy jó páncéllal, két kiváló minőségű adatkristállyal és egy csere alabárddal. Az eredeti célomon felül érdemes lenne ehhez a két dilishez ragaszkodni.

Egy évvel később már a százas szintet kezdtem taposni. Sikerült ezúttal egyedül neki ugrani egy 85-ös szintű börtönnek, ami éppen, hogy nem okozta a halálomat, de megérte. A hét órányi tömény fájdalom és szenvedés után, amit csak a saját Világtételem miatt mertem bevállalni szereztem egy újabb Világtételt! Az [Ouroboros] nem más, mint egy csalókán egyszerű gyűrű. Egy kis ezüst kígyó, ami a saját farkába harap. Ez az egyik tétel, mellyel közvetlenül beszélhetek a fejlesztőkkel és kérhetem tőlük, hogy változtassanak meg valamit a játékban. Valami apró kis dolgot, mely számomra képes hatalmas előnyt kovácsolni mindenki mással szemben, de a tisztesség kedvéért meg is kell dolgozni érte.

Te ügye most csak viccelsz?

Ha a karakterem képes lenne mosolyogni ezt a mosolyt egy cápa szájából várnák.

„Van valami oka annak, hogy azt hiszed dadogtam?"

Erre nem számítottam.

„Ne nevettess, pedig szerintem elég egyértelmű, ha fogadni kéne az első kívánságok között."

A szinthatár eltörlése nem olyan dolog, ami csak csettintésre megoldódik.

„Nem azt kértem, hogy univerzálisan tedd meg, hanem hogy csupán nekem." Az idióta kezd az idegeimre menni. „Az Alicorn faj szintezése még a faji osztályok elhagyása után is kész rémálom. Mit számít neked, ha ez a 100-as szint felett is folytatódik? Nem neked kell szenvedni vele, hanem nekem."

Jól van tartsd a lovakat. Néhány kódsor átírása után meg tudom csinálni, de a többi játékos nem fog szeretni. Idióta valóban. Nem érdekel, hogy szeretnek vagy sem. Ha meg panaszkodik miért hoztak létre egy gyűrű formájú aranyhalat? Bizonyára más játékosok céltáblája leszel.

„Erre az eshetőségre már gondoltam."

Valóban sikerült találnom egy bányát, amiben Égi Uránium [Celestial Uranium] található. Ez az anyag két dologra jó.

Gólem gyártásnál a gólem magjához.

Ha elég sokat rakunk egy helyre és sokáig tároljuk létre jön a Kalória Kő [Caloric Stone] néven ismert anyag, amely kiválóan növeli a fegyverek és páncélok statisztikáját a kovácsolásnál. A másik tulajdonsága, hogy ez egy világtétel. Ugyan azzal az aranyhal tulajdonsággal, amit jelenleg is használok.

Már nagyon-nagyon sokat bányásztam ki. Csak várni kell. Addig is kihúztam teljesen a páncél kovácsolás munkás osztályát. A fejlesztők többször fognak velem beszélgetni, mint tudni fogják, de nem érzem az erőfeszítést, hogy elmondjam nekik.

Elkészültem a kódátírásával, mostantól még tovább fogsz fejlődni maximum 200-as szintig. Remélem nem kívánod kitolni még tovább.

„Köszönöm, viszlát."

Kilépve a fogadó szobájából az utam a piactérre vezetett. Alaposan bevásároltam a készleteimet és sikerült hozzájutnom két magas szintű adatkristályhoz. Következőnek a kovács állomás volt, ahol sikerült elkészítenem a kovács készségeimnek hála a védő felszerelésem utolsó részeit is.

Alap esetben egy Legendás osztályú alabárdot használok, ami nem túl rossz, de csak csali. Amikor szükség van rá azonnal elő fogom venni a saját Világtételemet, de addig is ez megteszi. A páncélom, mely a törzsre illeszkedik Isteni [Divine] osztályú tétel, amely a bordáim körül átöleli a testemet és végig a hátamat, de a torkomat szabadon hagyja. Mivel nincsenek ujjaim így a gyűrűket a páncélomba rejtett tíz foglalatban terveztem tartani. Oldalanként 5-5. Négy darab a szárnyaim alá rejtve, míg a maradék hat darab a szegycsontom két oldalán. Három fontos ezek közül igazán. Az egyik a céh gyűrű, míg a másik az idővarázslatok ellen véd. A harmadik elrejti a mana szintet, teljesen. A maradék hat különböző erősítők, míg az utolsó helyet üresen tartom, hogy ide illeszkedjen az a gyűrű, amit majd a valós szintem elfedésére készítek.

A páncélon rajta van a szimbólumom, hogy mindenki láthassa, aki csak rám néz. Két nyitott szárny, középen a kürt áll felfelé csillagokat szórva, míg a kürt alja alabárd képében végződik. Annyit engedtem, hogy az alabárd feje a Mennyei Axe képében tisztelegjen.

Magamban dúdoltam, ahogy merengtem az elmúlt évben történteken. A dinka páros néhány hét múlva megkérdezte, hogy szeretnék-e szorosabban kapcsolódni hozzájuk és felkérték az akkori céhmestert, hogy hívjon meg. Touch Me sosem fogja elfelejteni azt a napot. A többiek biztos nem hagyják.

„Ez itt a céhmester." Intett a szamuráj. „Touch Me."

Bámultam a kétlábú bogárra. A bogár lenézett rám. Mindenki más nagyban kuss. Bedobtam a jégtörő mozdulatomat, amit már egy ideje kieszeltem. Egyik szárnyamat kinyújtva megérintettem a bogár páncélzatát, majd visszahúztam.

Egy másodperc.

Sokak között láttam, hogy megértették.

Két másodperc.

A vállak elkezdtek remegni.

Három másodperc.

Mostanra mindenki megértette és elnyomott hangok hallatszanak.

Négy másodperc.

Mindenki felröhögött. Voltak, akik egymásnak támaszkodtak.

Öt másodperc.

Biztosan elfogadtak.

Én voltam a kilencedik tagja a céhnek, aminek ironikusan a neve: Nine's Own Goal lett. Azóta még többen csatlakoztak. Még nincs a láthatáron Nazarick Nagy Sírja, de elfog jönni az is. A biztonság kedvéért feltérképezem alaposan a terepet Helheim mocsaraiban.

De nem ez volt a fő prioritásom. Jelenleg éppen egy versenyt rendeznek Nilfheim legnagyobb városában. Szándékomban állt elindulni és nyerni rajta. Egy új munkásosztály lesz a díj, ami nem más, mint a Világ Katasztrófa [World Disaster]. Ulbert még nincs a céh közelében sem, de úgy sem lenne gondom, hogy megszerezzem. Ez a legerősebb osztály a tiszta tűzerő szempontjából. Az olyan jelentéktelen férgek, mint a Slane Teokrácia egy támadással letudható. Befektetés és hírnév, melyet nem hagyhatok figyelmen kívül még, ha az utóbbi nem is érdekel, vagy van elég. Az Alicorn karakter átok és áldás egyszerre. A hibrid karakter előnyei verhetetlenek, de az utánam koslató ellenfelek csak fejfájás.

Olyan mélyen elmerengtem, hogy észre sem vettem, hogy elkészültem. Két pár „patacipő" melyek közül az első pár véd a mérgezés és a sötét energiák ellen, a második pár inkább hosszabb csizma jellemzőkkel rendelkező pedig az öt természetes elemek ellen nyújt 15%-os védelmet. Mindegyik Isteni szintű és ugyan azzal a színnel rendelkezik, mint a fő páncélom, de a patákhoz közeledve átmennek sötétebb kékbe. Felpróbálva őket látom a statisztika javulását, amire örömmel hümmögők.

„Enigma-san!" Követve a hangot megtaláltam Touch Me, Wish III és Momonga trióját.

„Srácok mit csináltok itt?" Kérdeztem enyhe meglepetéssel.

„Jöttünk neked szurkolni, kürtfej!" Megjelent Anamomahitotsu, egy rohadt nagy rák. Mellettem ő az egyik kézműves készségekkel bíró céhtag és imádjuk egymást csipkedni.

„Látom már, hogy tenger gyümölcse lesz az ebéd." Vágtam vissza. „Arra számítottam, hogy nem a közönség, hanem a versenyzők soraiban látlak titeket."

„Inkább támogatásként szolgálunk, mint akadályként." Szólt Touch Me. „Ha jól emlékszem mindenki engem támogatott, amikor elindultam és megszereztem a Világbajnok [World Champion] osztályt."

„Az egyetlen ok, amiért mindenki így tett, mert a többiek nem voltak elég erősek, én pedig nem érdeklődtem iránta." Futott át a fejemben a gondolat. Máig nem értem, hogy lehet ez a bogár Alfheimr bajnoka, amikor ez egy emberi világ és még csak nem is ott kezdett.

„Különben is Enigma-san nálad jobban senki sem méltóbb erre a címre." Tette hozzá Momonga.

„Miért?"

„Mert nálad őrültebb és magasabb szintű piromániás lényt még nem láttam, tollporoló!" Csattogtatta az ollóit a másik kovács.

„Nem vagyok őrült, rák nigiri!" A második pont kétségkívül igaz volt. „Sosem sérült meg egy csapattársam sem!"

Amikor kihúztam a szél, a levegő és a tűz elemi osztályokat megnyílt az elementál [Elemental] osztály, amiben lehetőség volt teljesen kifejlesztve új elemeket használni a többi összevonásával, vagy az eddigieket a többivel kombinálva erősíteni a másikat. Az akkor még csak első szinten lévő víz és föld elemet ideiglenesen pihentettem. Kifejlesztve az összes szintet felül múlta minden várakozásomat. Az első teremtésen a szél és tűz keveréke nevetséges erőt képviselt. Amikor hozzáadtam a levegőt, ami valójában villám alapú… nos az eredmény maga volt a terror. Az utolsó pincében, amiből a gyűrűt szereztem a végső szobában elengedtem ezt a támadást megsemmisítve a főnök összes talpnyalóját és a főnök életéből is lefaragtam legalább a negyedét.

„Csak elérted, hogy a céh tagjait napokig rémálmok gyötörjék!"

„Punci." Vetettem oda. „Mi ebben olyan félelmetes? Mindannyian képesek vagyunk használni tűz varázslatokat. Nehogy már attól legyen merevedési zavarotok, hogy az általam eldobott lángok nagyobbak és több kárt végeznek az ellenfeleinkben!"

„Igazából…" Kezdte Wish III először megmukkanva. „Nem a tűz, ami igazán kiakasztott minket, hanem te."

„Mi van?"

„Enigma-san amikor az ellenfelek égnek, vagy amikor egymás után többször dobod ezeket a támadásokat a kacagásodtól feláll a hátunkon a szőr." Tette hozzá Momonga.

Emlékszem, olykor engedek valami kis kényszernek, mint afféle terápia, hogy levezethessem a stresszt. Az viszont meglepő, hogy ilyen mély nyomot hagyott másokban. Vagy tényleg sok volt, vagy nincs gerincük.

A karakter képességeinek csúcsát kihasználva felvontam a szemöldököm és enyhén megdöntöttem a fejem. „És miért nem szóltatok róla korábban? Több mint egy hónapja ismerem ezeket a varázslatokat. Nem haraptam volna le a fejeteket, mert szóltok."

Ahogy egymásra pillantottak és szerencsétlen morgás kísérte őket az már nekem volt kellemetlen. Beszari banda.

Csendben maradva inkább néma intéssel tereltem őket a stadionhoz.

Nincs éppen pozitív véleményem a fejlesztőkről azok alapján, hogy istent játszanak velünk éppen oly kicsinyesen és Kegyetlenül, mint a görög istenek a halandókkal, de azt elkellett ismerni, hogy a programozáshoz értenek.

Kolosszeum, csak sokkal nagyobban. Több ezren a lelátókon és legalább ezren a pályán. Először selejtezők lesznek, ami nem más, mint tömegverekedések, míg az utolsó állva nem marad.

Tilos a területre vagy egyszerre több személyre ható mágia, az élet visszaállító italok és a repülés bizonyos magasság fölött. Ilyenkor van az, hogy örülök a kis méretemnek.

Összesen 8 selejtező mérkőzés lesz és a legjobb 8 jut be a valós versenyre.

Rejtve pásztázom át a versenyzőket a lehetséges veszély források után. Sok a veszélyes és bizonyára még több melyek rejtőzködnek. Nevetséges mennyiségű az idióta is. Bizonyára vannak szövetségesek is, de amíg nem sorsolnak senki sem tudja, hogy ki fog hová és kivel együtt kerülni.

Kész moslék az egész.

Néhányszor mély és lassú lélegzetet veszek. Nincs értelme aggódni, vagy előre tervezni. Ebben a szituációban nem. Az egyetlen, amit tehetek az, hogy minden pillanatban résen vagyok és pillanatot legjobban kihasználva túlélni. Ha valójában ilyen könnyű lenne...

Mély és öblös hang rázta meg a levegőt nem különbözve egy fing kieresztésétől, amit már órák óta visszatartottak.

„Minden versenyzőnek figyelem!" A bariton hang rázta a testemet akár egy mély nyomó. „A verseny azonnal kezdődik. Mindannyiótok előtt meg fog jelenni egy szám, amely az adott kör selejtezőjét fogja mutatni. Amint a szám megjelenik az első csoport az arénába lesz teleportálva. Amikor már csak az utolsó versenyző marad állva a következő csoport lesz azonnal a pályára teleportálva és így tovább. A repülési magasság maximális értéke fix, a másik két szabály megszegése automatikus kizárással jár. Készüljetek!"

Megjelent előttem egy gömb, amin a számok követhetetlen tempóban jelentek meg, majd tűntek el. Hirtelen megállt.

1

Csak annyit tudtam gondolni, hogy „basszus" már a pályán voltam.